A blog (nagyjából) egy hetes hatásszünetet tart. Ez idő alatt nem lesznek új cikkek. Csak reménykedhetek, hogy az oldal látogatói nem fognak elpártolni innen. Sokat gondolkoztam, hogy milyen extrával szolgáljak ebből az alkalomból.
Egy kisfilm mellett döntöttem végül. Azt mondják, halál közeli, veszélyes szituációkban lepereg az ember szeme előtt az élete.
Álom a tegnapról:
Számomra igen megrázó volt látni ezt. 48 másodperc. Ennyi lenne egy emberi élet? Be kell látnunk, csak porszemek vagyunk egy óriási gépezetben. Így egymagunk a világot sem vagyunk képesek megváltoztatni. Mit tehetünk hát? Változtassuk meg saját magunkat. Ebben bizonyos értelemben a filmek is segíthetnek. Egy-egy dráma néha többet tanít mint a tankönyvek. A filmek mintát adnak arra, hogyan (ne) éljünk, felvidítanak ha kell, elgondolkoztatnak, ha arra van szükség.
Nincs azonban értelme keseregni, hiszen egy mondás szerint, "A tonhal megy elöl, a reményhal meg utoljára." Legyen ez a végszó.
I'll be back. - by A. Schwarzenegger
