Nagy divat manapság mások kipécézése, lealázása. A mindennapok embere nem ritkán a fogyatékossággal élőket, súlyos betegeket találja meg. Hogy miért? Mert buli.
A "The Cake Eaters" egyike azoknak a filmeknek, amelyek képesek akár egy fél óra alatt bekebelezni a nézőket. Elbűvölő, amikor annak kell lennie, a rendező pedig (Mary Stuart Masterson) figyelt arra, hogy a drámai jelenetek ne keserítsék el túlzottan a nézőket. Olyan alkotás, amelyben a legtöbb "akció" szavak nélkül zajlik, a szereplők pedig soha nem mondják ki azt, ami igazából a fejükben jár. Amikor azonban a szívükből beszélnek, a párbeszédek rendkívüli módon személyesek, úgy érezhetjük, hogy mi is jelen vagyunk. Akkor és ott. A film cselekménye a New York közeli kisvárosok egyikében zajlik. Két család történetét ismerhetjük meg. És igen, mivel dráma, szembesülnünk kell majd személyes tragédiájukkal is. Az egyik család, a Kimbrough, melynek tagjai: Easy (Bruce Dern) és két fia, Beagle (Aaron Stanford) és Guy (Jayce Bartok). Igen nehéz helyzetben vannak. Easy felesége, azaz a fiúk anyja nemrégen halt meg. Emellett hazatér a kissé balhés Guy is, aki három évre eltűnt. New Yorkban szédelgett, és álmait kergette. Rocksztárrá akart válni. Most pedig nem kisebb feladat vár rá, minthogy képes legyen megemészteni anyja halálát. Nem volt ott, amikor a rák már teljesen felemésztette édesanyja testét és hosszú szenvedés után örök nyugalomba helyezték. Testvére, Beagle azonban mindig anyjuk oldalán állt. Mindig lehetett rá számítani, még akkor is, amikor már Easy sem tudta elviselni felesége szenvedését, és halálát. Ő tartotta apjában a lelket. A film egyik fele az ő konfliktusukra épül, mely Guy távolléte és apjuk rejtegetett viszonya miatt alakul ki.
Ez a nő ismertet meg minket a másik családdal, akiknek az életébe szintén betekintést nyerhetünk. Az ő életük sem csak móka és kacagás. A család egyik tagja, a tinédzser Georgia (Kristen Stewart) súlyos betegségben szenved. Ez a szörnyű kór megtámadja az idegrendszert, és képtelenné teszi az embert a remegés nélküli, normális járásra, és a folyékony beszédre. Georgia pedig retteg attól, hogy nem lesz elegendő ideje arra, hogy végre együtt lehessen egy fiúval. Amikor találkozik a szerény Beagle-lel a piacon, őt szemeli ki "áldozatául". Ettől kezdve három, egymástól különálló, mégis összekapcsolható románcnak lehetünk tanúi, Beagle és Georgia; Easy és Marg; valamint Guy és új szerelme, Stephanie (Miriam Shor) között. Annak ellenére, hogy a legfőbb hangsúly Beagle és Georgia kapcsolatán van, mindegyik történet annyira egyedi, hogy képes felkelteni az érdeklődésünket. Így biztosan nem fogjuk sűrűn az óráinkat nézni. A film erőssége tehát a párbeszédek bensőségében és a szereplők érzelmeinek kiismerhetetlenségében rejlik. Nem derül ki egyértelműen, hogy ki jó- vagy rossz ember. Ezt a kérdést a nézőkre hagyják. Az alkotás színvonalát Stanford, és Stewart játéka is erősíti. Stanford bámulatosan játssza el szerepét, tökéletesen rejti el érzelmeit. Végsősoron azonban csak egy gyerek, aki folyton dohányt rág, mert úgy érzi, ez az egyetlen biztos pont az életében. Egy gyerek, aki folyton másokkal törődik, és amikor eljön az ideje, hogy a saját sorsáról gondoskodjon, nem tudja, mit tegyen, mit érezzen. A másik csodás teljesítményt pedig Kristen nyújtja. Elképesztő átéléssel játssza el a beteg lány szerepét. Fájdalma könnyen átragadhat ránk is. A film egyik fontos mondanivalója az, hogy az élet apró ajándékainak is örülnünk kell. Mégis amikor a film befejeztével, a megrázkódtatás után a székből próbálunk kikászálódni, teli vagyunk megválaszolatlan kérdésekkel. Kérdésekkel, amelyekre a választ magunknak kell megtalálnunk.
Trailer (katt a képre):
A cikk a kristenstewart.hu-n is olvasható.
Jó szórakozást!
