2 az 1-ben

 2009.07.25. 11:55

Nem telik el úgy év, hogy unatkoznánk. Hetente jönnek a premierfilmek, különösen nyáron. Azonban a sorozatok szempontjából ez az időszak az uborkaszezon betetőzését jelenti. Illetve az esetleges darálás kezdetét. Ebből az alkalomból két nagy kedvencemet szeretném bemutatni. Eltérő stílust képviselő darabokról van szó, azonban megérik a beléjük fektetett időt.

Harper's Island

 

 

Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.

Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.

Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.

Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.

Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.

Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.

Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.

Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.

Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.

Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.

 

Igen, a sejtés helyes. A gyermekmondóka Agatha Christie legkeresettebb klasszikusából, a Tíz kicsi négerből származik. Ugyanis a 13 részes minisorozat az írónő könyvének modern (bár átalakított) feldolgozása. Henry arra készül, hogy feleségül vegye álmai nőjét. A helyszín Harper szigete. A népes esküvői tábor felkerekedik hát, hogy egy jót mulassanak. Azonban szörnyűség történik. Aki nem tanul a történelemből, arra lesz kárhoztatva, hogy megismételje azt. Ugyanis pár éve szörnyű dolgok történtek a szigeten. John Wakefield számos embert ölt meg rendkívüli kegyetlenséggel. Köztük a násznép közt lévő Abbey anyját is. Újabb gyilkosságok történnek. A módszer ugyanaz mint évekkel ezelőtt. A legenda ismét megelevenedik? Wakefield visszatért? De hisz Abbey apja, a rendőrfőnök elintézte... Itt az ideje, hogy minden kalandos lelkű, Lostot kedvelő néző útra kerekedjen, és kibogozza ezt a rejtélyt...

Fel kell hívnom azonban a figyelmet, hogy itt nem lesz kegyelem. Rendívül brutális, kivégzéseknek lehetünk majd szemtanúi, mire ráébredünk, ki a gyilkos. Hihetetlenül szimpatikus karakterekkel köthetünk majd barátságot, így még fájóbb lesz, mire elkezdenek hullani, mint a legyek. Egytől-egyig...

 

 

 Trailer:

 

 

 

 

Dollhouse

 

 

 

 

Tudja, hogy a múlt héten volt a Föld Napja? Röhejes! A Föld egyetlen napot kap.A másik 364-ben csontig tekerjük a légkondit a terepjáróban, aztán évente egyszer, hű, szétválogatjuk a szemetet. Tudja mit gondolok? Ha majd egyszer kihal az emberiség, pár száz év múlva, a Föld majd megemlékezik az Emberek Napjáról. Hogy emlékezzen ránk. Évente egyszer nevet majd egy jót, és szétdobálja a csontjainkat.  -by Alfa

 

A Josh Whedon által rendezett, Eliza Dushku főszereplésével készült sorozat második évadja szeptemberben kerül majd vetítésre Amerikában. Ki gondolta volna, hogy Sarah Connor Krónikáit legyőzi majd a Babaház? Mellesleg pletykaként felvetődött Summer Glau vendégszereplése!

A Tru Calling sztárja ezúttal egész idegesítően játssza kezdetben az agyatlan baba szerepét. Ugyanis a történet szerint, szerte a világban találhatóak Babaházak, ahol kipucolt agyú aktívok ezrei várják megbízatásukat. Ha eleged van az életedből, pihenni akarsz nem kell mást tenned ebben az alternatív Amerikában, csak aláírni egy szerződést. Ezután egy géppel eltárolják a személyiséged, és másokét kapod meg. Így lesz bárki (tudtán kívül) prosti, zseni, sztár, bérgyilkos. A másik réteg, akik igénybe veszik a szolgáltatást az ügyfelek. Gazdagok, akik bármit megtehetnek. Ha magányosak, egy nőt, ha nem akarnak egyedül sportolni, egy társat kaphatnak maguk mellé (persze korlálolt időre). Félelmetes dolog ez. Meddig mehetnek el? Büntetlenül játszhatnak mások életével?

Fontos morális kérdéseket tesz föl a sorozat, melynek eseményeit Echo (Eliza Dushku) szemével láthatjuk.

De mi történik akkor, ha valaki öntudatra ébred? Képesek lesznek eltitkolni ezt a szörnyűséget? Belegondolni is borzasztó, hogy ilyen megtörténhet. Azonban minden eshetőségre fel kell készülnünk és el kell fogadnunk. Tulajdonképpen a média is ezt csinálja velünk. Mossa az agyunkat. Gondoljunk csak bele...hát nem furcsa, hogy amikor kijövünk a moziból azonnal megkívánunk egy kólát? Vajon miért? Csak nem (a szemünknek) láthatatlan reklámokkal bombáznak minket, miközben próbálunk szórakozni. Csak nem úgy pakolják fel a boltokban a polcokra az árukat, hogy azt vegyük tudat alatt, amit ők akarnak? És a sport tévék megtekintése közben mik azok a szinte láthatatlan reklámok, amik meccsnézés közben repülnek végig a képernyőn?

Manipulálnak minket. A lényeg a közösség, legyen mindenki ugyanolyan. Ez pedig nagy hiba. Hiszen ahány ember, annyi személyiség, annyi csoda. Komolyan el kell gondolkoznunk ezen.

 

 

 

Mert a sorsunkat mi irányítjuk. Senki más, csak mi...

 

Trailer: 

 

 

Címkék: sorozat dara dollhouse harper

A gyűlölet

 2009.07.24. 09:34

Azt ismered, hogy egy pasi leesik az ötvenedikről? Ahogy zuhan lefelé, azzal nyugtatja magát: "Eddig minden rendben. Eddig minden rendben. Eddig minden rendben." Tudod, nem a zuhanás számít, a leérkezés.

Párizsban nem ritka, hogy elkeseredett emberek úgy döntenek, véget vetnek az életüknek és leugranak az Eiffel-toronyról. Sajnos nekem is részem volt benne, hogy egy öngyilkosjelöltet láthassak... Mialatt várta a nép, hogy mi lesz egy film jutott az eszembe. A Mártírok mellett ez az egyetlen francia film, amit megnéztem és sokra tartok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vinz egy zsidó srác, tele haraggal. Legyőzhetetlennek gondolja magát, akinek senki nem mondhatja meg, mi jó és mi rossz. Hubert néger. Boxoló akar lenni, kitörni a gettóból és az őt körülvevő világból. Said képviseli a középutat két társa közt. Ő az állandóan nyavajgó, néha feleslegesen dumáló mitugrász.

Zavargások vannak Párizsban. Egy barátjuk a rendőri brutalitás és korrupció áldozatává válik. A "félelmetes" trió pedig elhatározza, bosszút állnak. Pisztolyt szereznek és bejárják a várost. Vinz egy fakabát vérére szomjazik. Párizs szívében pedig szomorú felfedezést kell tenniük. Nem oda valók. Elmaradottak, szegények. Ráadásul az utolsó vonat is ott hagyja őket, így csapdába esnek.

Elkeseredésükben törni, zúzni kezdenek. Beviszi őket a rendőrség, ahol szabályosan megkínozzák őket. Összetűzésbe kerülnek egy csapat skinheaddel. Vinznek "végre" lehetősége van arra, hogy vért ontson. Azonban képtelen megtenni...

 

 

 

 

 

 

Hogy megkapja-e jutalmát érte? Természetesen nem. Ez nem tündérmese, hanem dráma. Itt bizony gyakran a "jók" is pórul járnak. Mert az öreg Kaszás bizony nem válogat. Légy fehér, fekete, gazdag, szegény...előbb-utóbb el fog érni.

Rendkívül komoly, és megrendítő kérdéseket tesz fel ez a '95-ös remekmű. Ezek lennénk mi? Ez lenne a civilizáció? A rend őrei felelőtlenül ölnek, az emberek pedig képtelenek bármit tenni ez ellen? A politikusok kihasználnak minket, mindenki ott csal, lop, és hazudik, ahol tud. Ha bemész egy közintézménybe morcos dolgozók depressziós arcával kell farkasszemet nézned. Valami elromlott. Akár az autó szélvédője ütközéskor, mi is apró, porszemnyi darabokra hullottunk...

Van egy társadalom, mely ahogy zuhan lefelé, szüntelen nyugtatja magát: "Eddig minden rendben. Eddig minden rendben. Eddig minden rendben." Azonban nem a zuhanás számít, hanem a leérkezés.

 

 

Díjak, melyeket a film bezsebelt:

  • Cannes-i filmfesztivál (1995)
    • díj: legjobb rendezés díja – Mathieu Kassovitz
    • jelölés: Arany Pálma – Mathieu Kassovitz
  • César-díj (1996)
    • díj: legjobb film – Mathieu Kassovitz
    • díj: legjobb produkció – Christophe Rossignon
    • díj: legjobb vágás – Mathieu Kassovitz, Scott Stevenson
  • Európai Filmakadémia (1996)
    • díj: legjobb első film – Mathieu Kassovitz
  • Lumière-díj (1996)
    • díj: legjobb film – Mathieu Kassovitz
    • díj: legjobb rendező – Mathieu Kassovitz

 

 

Trailer:

 

Paparazzi

 2009.07.23. 17:34

Közel egy hetes szünet után a blog visszatér. Jól megérdemelt(?) pihenésemet töltöttem a divat, kultúra és művészek fővárosában, Párizsban, amikor a Concorde-téren szokatlan dolog vágott arcon. Szakmai ártalom lehet, de a filmek világa még nyaraláskor sem enged el...

A tér parkolójában egy limuzin parkolt le, és egy napszemüveges, feltűnően csinos nő lépett ki a kocsiból. Kamerák, és fotósok kereszttüzében pózolt, a téren sétálókra mosolyogva állt. Szerencsére a fényképezőm szinte mindenhová magammal vittem, ezért sikerült "lekapnom" a kisasszonyt, így a lesifotókat közzé is teszem (hátha beperelnek).

Sajnos, ez idáig nem sikerült felismernem a hölgyeményt. Ezt "köszönhetem" többek közt annak, hogy nem vagyok eléggé járatos a francia filmekben. Az sem kizárandó tényező viszont, hogy egy feltörekvő fiatal tehetséggel lehet dolgunk, aki majd évek múlva fogja csak kiharcolni csak helyét a "nagy" színészek közt.

Továbbá sikerült meglátogatnom egy másik hölgyeményt, a Mona Lisát is, azonban bármennyire is próbálkoztam, nem sikerült elég közel jutnom hozzá, hogy infralámpával a szemébe világítsak alá Robert Langdon...

A képek:

 

 

 

Szolgálati közlemény

 2009.07.13. 20:13

A blog (nagyjából) egy hetes hatásszünetet tart. Ez idő alatt nem lesznek új cikkek. Csak reménykedhetek, hogy az oldal látogatói nem fognak elpártolni innen. Sokat gondolkoztam, hogy milyen extrával szolgáljak ebből az alkalomból.

Egy kisfilm mellett döntöttem végül. Azt mondják, halál közeli, veszélyes szituációkban lepereg az ember szeme előtt az élete.

 

Álom a tegnapról:

 

 

 

Számomra igen megrázó volt látni ezt. 48 másodperc. Ennyi lenne egy emberi élet? Be kell látnunk, csak porszemek vagyunk egy óriási gépezetben. Így egymagunk a világot sem vagyunk képesek megváltoztatni. Mit tehetünk hát? Változtassuk meg saját magunkat. Ebben bizonyos értelemben a filmek is segíthetnek. Egy-egy dráma néha többet tanít mint a tankönyvek. A filmek mintát adnak arra, hogyan (ne) éljünk, felvidítanak ha kell, elgondolkoztatnak, ha arra van szükség.

Nincs azonban értelme keseregni, hiszen egy mondás szerint, "A tonhal megy elöl, a reményhal meg utoljára." Legyen ez a végszó.

 

I'll be back. - by A. Schwarzenegger

süti beállítások módosítása